Gédáék gluténmentes konyhája. 

#OlyanmintTe #KoháriÉva 

Milyen egy gluténmentes konyha? Bemutatja Nektek Géda (a gluténérzékeny gésa lány) és Richi a legjobb barátja. 

– Géda, emlékszel még milyen volt régen?

– Mire gondolsz Richi?

– Hát tudod, amikor még te is rendesen ettél.

– De hiszen én most is rendesen eszem!

– Igen, rendesen, csak másképp. Mondjuk sokszor irigylem a finom ebédet, amit anyukád csomagol neked a suliba. Mi meg esszük a menzás spenótot…

– Persze, hogy emlékszem és rettenetesen hiányzik a finom, puha kifli. Anyu is megsüt nekem mindent, de az igazi, régi kifli nagyon hiányzik. Amikor megkaptuk a diagnózisomat, szó szerint fenekestől fordult fel minden, a konyhával együtt. Én akkor kicsi voltam, nem igazán értettem, hogy anyu miért dobálja ki a rengeteg élelmiszert, konyhai eszközt, de ma már tudom, hogy erre szükség volt. 

Amikor kézhez kapjuk a cöliákia diagnózist, nagyon gondosan át kell nézni a konyhában, hűtőben, kamrában található élelmiszereket, alapanyagokat, és ki kell takarítani a konyhát.

– Jaj, amikor anya kidobta a kedvenc kekszemet, akkor nagyon rosszul éreztem magam. Egyfolytában azt mondogatta, hogy ne aggódj kicsim, sütünk ennél sokkal finomabbakat és ígérem, te ugyan olyan egészséges leszel a diéta mellett, mint a többi gyerek.

– Milyen igaza volt, én is imádom a te kekszeidet!

– Képzeld el, hogy nem csak a nasikat dobálta ki, hanem az összes fából készült deszkát, fakanalat, sodrófát. Eltette a kenyérpirítót, a gofrisütőt a szekrény legtetejére. Akkor nagyon megijedtem, azt hittem, hogy többet nem ehetek már gofrit.

  • Facebook
  • Twitter
  • LinkedIn
  • Gmail
  • Google+
  • Yahoo Mail
  • Myspace

– De miért dobálta ki a fakanalakat???

– Jaj, de kis butus vagy! Nagyon fontos szabály, hogy a fából nem lehet rendesen kimosni a normál lisztet, vagyis a glutént. Ugyan ezért tette el a kenyérpirítót és a gofrisütőt is.

– Aha, már értem! De akkor minden lábost, kanalat, kést is le kellett cserélni?

– Nem, szerencsére ezeket jól el lehet mosogatni, csak arra kell figyelni, hogy a lábos alja ne legyen karcos.

– Anyukád szokott itthon rendes sütit sütni?

– Nagyon, nagyon ritkán, de nem szereti. Mindig attól fél, hogy a szálló liszt nekem gondot okoz, így inkább mindenki azt eszi, amit én.

– Akkor ezért nem szoktál nálunk sem enni? De mi a helyzet az étteremmel?

-Igen, ezért, és pont ezért nem szoktunk hagyományos étterembe sem járni. De ez nem probléma, mert vannak szuper gluténmentes éttermek is szerencsére. Na és pont ezért viszem minden nap az ebédet itthonról. Mondjuk lehetne gluténmentes menzás ebédet kérni, de pssszt, azt nagyon nem szeretem.

– Azért ez nem könnyű nektek Géda.

– Az évek alatt mi ezt már annyira megszoktuk, hogy észre sem veszem. Jó, a kifli még mindig hiányzik egy kicsit. Néha rosszul érzem magam, amikor csúfolnak az iskolában, vagy elfelejtenek szólni, hogy szülinapi tortázás van, én pedig csak nézem, hogy mit esznek a többiek. De erről most nem szeretnék beszélni, talán majd máskor mesélek róla. Most fussunk inkább gluténmentes chipsért a konyhába és játszunk valami jót a szobámban!!!

Ha kedvet kaptál a chipseket itt rendelheted meg: 

Ha szeretnél értesülni új mentes receptekről, vagy az új blogokról, iratkozz vel hírlevelünkre.

Ha szeretnél értesülni új mentes receptekről, vagy az új blogokról, iratkozz vel hírlevelünkre.

Köszönjük, sikeresen feliratkoztál hírelevelünkre.

Share This